Minél fiatalabb korban sajátítunk el egy tudást, annál inkább beépül képességeink közé. Nincs ez másképp a pénz kezelésének kérdéskörében sem, márpedig alighanem ez az egyik legfontosabb ismeret, amelyet gyermekeink számára át kell adnunk.
De vajon a zsebpénz szokásrendszere alkalmas erre? És ha igen, mennyi zsebpénzt adjunk, hány éves kortól? Kössük feltételekhez, vagy járjon „alanyi jogon”? Cikkünkben ezekre és hasonló kérdésekre adunk válaszokat.
Mire jó a zsebpénz?
A zsebpénz segítségével gyermekünk valóban idejekorán elkezdi a pénz értékének, helyes kezelésének, mibenlétének a megismerését. Gondoljunk csak arra a legkisebbek számára korántsem egyértelmű tényre, hogy ha a pénzt elköltjük, a következő összeg érkezéséig már semmit nem tudunk megvenni. Amíg a gyermek csak bennünket lát vásárolni, addig ezzel maximum csak felszínesen találkozik. Nem is beszélve a bankkártyás vásárlásról, amely teljesen misztikus lehet egy kisgyermek számára.
A zsebpénz tehát kifejezetten alkalmas arra, hogy a pénz természetét megértessük a gyerekekkel. Emellett azonban elengedhetetlen a szülői példamutatás is. Ha gyermekünk látja, amint épp költségvetést készítünk, vagy tanúja annak, hogy több üzletet végigjárunk az olcsóbb terméket keresve, akkor mindezek mintául szolgálnak számára.
A zsebpénz kiváló eszköze a pénzügyi tudatosság fejlesztésének.
Ugyanígy rendkívül fontos a valós szükségletek megértetése is: gyermekeinkre ömlenek a reklámok, amelyek sokszor túlzó üzeneteket hordoznak, vagy nélkülözhetetlennek mutatják be az adott termék megvásárlását. Ilyenkor fontos megértetnünk a kicsivel, hogy van már egy szinte ugyanolyan termék otthon, vagy egyáltalán nincs is rá szükségünk.
Ha ezeket megtesszük, olyan mintát közvetítünk számára, amely a későbbiekben elősegíti majd helyes gazdálkodását. Megmutatjuk, hogy fontos a valós igények felmérése, a vágyak közötti válogatás, a takarékoskodás és az előre tervezés. Ám ekkor még csak elméletben tanulja meg, hogyan érdemes a pénzzel bánni. De gyakorlatban ezt csak tapasztalati úton, a zsebpénz segítségével tudja majd elsajátítani.
Zsebpénzt többféle módon is adhatunk gyermekünknek:
- Rendszeresen, feltételek nélküli juttatásként.
- Rendszeresen, ám bizonyos feltételek teljesítéséhez kötve.
- Alkalmanként, elvégzett feladatokért, elért eredményekért cserébe.
A zsebpénzt megtoldhatjunk további kisebb összegekkel:
- Egy-egy házimunka vagy jó érdemjegy elismeréseképpen, jutalomként.
- Egy-egy előre megbeszélt feladatért, házimunkáért cserébe.
Hogy melyik módszer a célravezetőbb, azt anyagi lehetőségeink mellett világnézetünk, illetve a gyermekünk személyisége határozza meg. A rendszeres zsebpénzzel könnyebben beépülnek a pénzzel kapcsolatos tudnivalók, hiszen hamarabb összegyűlik egy-egy vágyott tárgyra való összeg, és a bevételek-kiadások rendszere is jobban nyomon követhető. Az alkalmanként, házimunkáért vagy jó érdemjegyért cserébe adott összeg viszont jó motiváció az olyan gyermekek számára, akik hajlamosak elfecsérelni idejüket, energiájukat a szülők által haszontalannak tartott tevékenységekkel.
Itt merül fel a kérdés is, hogy nem káros-e, ha pénzzel jutalmazzuk a házimunkát vagy a tanulást, hiszen akkor nem önmagáért, saját fejlődéséért és jövőjéért tanul, illetve a közös munkában való részvételt is anyagi érdekek hajtják.
Ám a gyermekeknek a jövő nagyon is ködös fogalom, a távoli időbe kihelyezett jutalom nem igazán értelmezhető számukra. Tehát azzal nem célravezető érvelni számukra, hogy mindezt megtanulva később jobb munkahelyre, biztosabb megélhetésre számíthat majd. Arról nem is beszélve, hogy csak kamaszkorban válik igazán fontossá az önfejlesztés is.
A szülőknek nyújtott segítségért, vagy az eredményekért kapott zsebpénz azonban a befektetések megtérülésére tanítja a kicsiket. Természetesen fontos, hogy legyenek „ingyen” elvárt házimunkák és tanulmányi feladatok is, ám ha az elvárton felül teljesít, nyugodtan jutalmazhatjuk pénzbeli összeggel is.
De vajon mekkorával? Hány éves kortól? Milyen szabályokat érdemes lefektetni, ha úgy döntünk, hogy bevezetjük a zsebpénzt? A továbbiakban ezeket a kérdéseket járjuk körül, és néhány konkrét ötlettel is segítünk, hogy a lehető leghatékonyabban elérjük azt a célt, amelyet a zsebpénz a leginkább szolgál: a pénzügyi tudatosságra való nevelést.
Mire érdemes odafigyelni?
Mint minden tanulási eszköz, a zsebpénz is akkor lesz hatékony, ha következetesen betartjuk a használatával kapcsolatos szabályokat, és olyan megoldásokkal színesítjük, amelyek segítik az ismeretek elsajátítását. Az alábbiakban ezeket gyűjtöttük össze annak érdekében, hogy elkerülhessük a buktatókat, és valóban elérjük célunkat, a tudatos pénzügyi gondolkodás kialakítását.
Alakítsuk ki a rendszert!
A zsebpénz bevezetése előtt beszéljük meg a gyermekkel, hogy pontosan mennyi pénzt fog kapni, milyen időközönként. Mondjuk el a célunkat is: nem csupán a vágyott termékekre való gyűjtés érdekében adunk zsebpénzt, hanem azért is, mert tanítani szeretnénk a pénzügyi gazdálkodásra.
Legyen pontos az időzítés!
A zsebpénzt mindig ugyanabban az időben adjuk oda. A leghatékonyabb, ha kisebb korban heti, iskolás korban havi rendszerességgel adunk zsebpénzt. Az extra zsebpénzt pedig alkalmanként, egy-egy pluszban elvégzett házimunkáért vagy különösen jó iskolai eredményekért kapja a gyermek.
Határozzuk meg az elvárt feladatokat!
Pontosan fektessük le az elvárásokat: melyik házimunkát kell ellenszolgáltatás nélkül elvégeznie, és mi számít plusznak. Ha feladatokhoz kötjük a zsebpénzt, ezeknek is szabjunk időhatárt! Például ha vasárnap kapja a zsebpénzt, szombat estig végeznie kell a feladatokkal. Tisztázzuk a plusz feladatok kérdését is: milyen extra munkáért vagy tanulmányi eredményekért számíthat juttatásra. Írjunk akár listát ezekről, és tegyük a hűtőre!
Fektessünk le szabályokat a költéssel kapcsolatban is!
Határozzuk meg, hogy mire nem költheti a pénzt. Mutassunk rá arra is, hogy a vásárlás előtt érdemes velünk is megbeszélni a leendő kiadást, hátha tudunk jobb megoldást vagy értékesebb célt ajánlani.
Hagyjuk hibázni!
Ha általunk nem tiltott, ám értéktelen dologra költi a pénzét, ne szidjuk le érte, ne akarjuk megakadályozni. Hibáznia kell ahhoz, hogy megtapasztalja döntései következményét. Ne akarjunk enyhíteni se rajta! Ha olyan kártyát vett magának, amelyről kiderült, hogy nem élvezi a vele való játékot, ne pótoljuk egy másikkal, várjuk meg, míg újra összegyűjti a szükséges összeget.
A büntetés legyen következetes!
Ha büntetni szeretnénk, csak akkor tegyük a zsebpénz megvonásával, ha az elkövetett hiba is a zsebpénzhez kapcsolódik, például általunk tiltott dologra költötte azt. Ellenkező esetben ugyanis elmossuk a saját magunk által kijelölt határokat. Ha például nem végez el bizonyos, a zsebpénzhez nem kapcsolódó feladatokat, akkor a pénz elvonása értelmezhetetlen számára. Hiszen ezeknek a feladatoknak a teljesítését egyébként sem pénzzel szoktuk honorálni.
Ne adjunk többet!
Minden esetben ragaszkodjunk az általunk meghatározott összeghez: ha egy-egy hónapban többre lenne szüksége vagy ki kell pótolni valamennyivel a megtakarítását, tegyük meg, ám számítsunk fel érte kamatot. Ezzel megtanulja, hogy az előre meghitelezés mindig pénzbe kerül.
Szabályozzuk az egyéb bevételeket is!
Az esetleges extra bevételek tekintetében is határozzuk meg a szabályokat. Előfordulhat ugyanis, hogy a rokonoktól nagyobb összeget kapnak a gyerekek. Beszéljük át, milyen értékhatárig képezhetik a zsebpénz részét, milyen mértékben kell félretenni, stb.
Beszélgessünk róla!
Folyamatosan nyújtsunk segítséget a hatékony gazdálkodás terén. Próbáljuk rávezetni, hogy milyen fontos a cél szem előtt tartása: kiragaszthatja fotón vagy lerajzolhatja a vágyott terméket. Megmutathatjuk neki a háztartási napló vezetését, később a számlakivonatok értelmezését, vagy a kiadások utólagos felmérését. Beszéljünk arról, mit tanultunk a hibákból, és ennek fényében hogyan tervezzük meg a jövőbeli költekezést.
Legyünk őszinték!
Mindig nyíltan beszéljünk a család pénzügyeiről, a vásárlásaink alatt felmerülő dilemmákról, megtakarítási, gazdálkodási gyakorlatunkról. Ne féljünk hibáinkat se beismerni – a gyermek előtt vonjuk le a tanulságokat. Hívjuk fel a figyelmét arra, ha a tapasztalat fényében már okosabban hozzuk meg a döntéseinket. Ne feledjük: a legfőbb minta mi vagyunk, így csak akkor érünk célt a zsebpénz bevezetésével, ha egyben követendő példaként is szolgálunk!
Mikortól adjunk zsebpénzt, (mennyit és) hogyan?
Akár rendszeresen, akár alkalmanként adunk zsebpénzt a gyermeknek, fontos szem előtt tartanunk, hogy minden esetben szimbolikus és a gyermek korának megfelelő összeg legyen.
Ne csupán anyagi lehetőségeinket vegyük figyelembe, hanem azt is, hogy mi az, amit a gyermek fog fizetni a zsebpénzéből: adunk-e például külön iskolai büfére, vagy azt is a zsebpénzből kell fedeznie.
Fontos, hogy mindig maradjunk következetesek és a zsebpénz összege a gyermekünk korának megfelelő összeg legyen. Például óvodás, kisiskolás korban elegendő néhány száz forint egy-egy alkalommal.
Minden család egyedi abból a szempontból is, hogy milyen keretből gazdálkodhat, vagy hogy milyen alapvető elvárások vannak a gyermekkel szemben (például a tanulmányok vagy az otthoni segítség terén), így az alábbiak inkább csak iránymutatásul szolgálnak, a konkrét összeget és rendszerességet nyilván a családi körülményekhez kell igazítani.
Zsebpénz 4-től 7 éves korig
Külföldön már az óvodás korú gyermekek is kapnak zsebpénzt – itthon ez még kevésbé elterjedt, pedig van létjogosultsága és haszna a 4 éves kortól kapott pár száz forintos összegeknek. Négy éves korára ugyanis a gyermek már képessé válik arra, hogy megértse: ha az összes pénzt vásárlásra fordítja, akkor nincs több a következő juttatásig. Tehát már ilyen kicsi korban megtanulhatja, hogy nem érdemes egyszerre elkölteni a rendelkezésére álló összeget.
Ez pedig már jó kiindulás ahhoz, hogy elkezdje elsajátítani a gazdálkodás alapjait. Mivel ebben az életkorban az időt még nem tudják nagy távlatokban kezelni, a Megtakarítás Gyerekeknek blog szakértői szerint a heti rendszerességű néhány száz forint a legmegfelelőbb összeg zsebpénz gyanánt.
Ezt fordíthatja például arra az édességre, amelyet közös vásárláskor szeretne megvenni. Ezzel adott esetben a hisztinek is elejét vehetjük, valamint megadjuk számára a lehetőséget, hogy ő maga jöjjön rá: ha mindig kis csokoládéra, cukorkára költi a pénzét, sosem gyűlik össze egy értékesebb tárgyra.
Ez a néhány száz forint ugyanis kiválóan alkalmas arra is, hogy a megtakarítást is gyakoroltassuk vele: például kis üvegben gyűjthetjük az érméket. Így érthetővé válik számára a pénzösszeg növekedése, hiszen szemmel láthatóan egyre több és több lesz az üvegben. Ha több mindenre gyűjt, külön üvegekben gyarapodhatnak a pénzérmék.
Persze ne számítsunk rá, hogy rögtön gyarapodni fognak az üvegekben az érmék. Eleinte a vásárlás öröme lesz az elsődleges és egyetlen, ám gyermekünk idővel meg fogja érteni, hogy nem volt érdemes felesleges dolgokra elköltenie a pénzét, hiszen gyorsan elfogy, és nem tud megvenni egy-egy nagyobb összegű tárgyat. Ha idáig eljutott, akkor már egy számára nagyobb célt is kitűzhetünk. Még ha ez csak egy 1000 forintos gyermekmagazin is, nagy öröm lesz, ha ő maga vásárolhatja meg a több héten át megtakarított zsebpénzéből.
Zsebpénz 7-től 13 éves korig
7 éves kortól talán az egyik leglényegesebb szabály a zsebpénzt illetően, hogy hagyjuk hibázni a gyereket. Kisebb korban ugyanis még észrevétlenül terelgethetjük megtakarítását vagy vásárlásait a megfelelő termékek felé. Iskolás korban azonban már nagyon is tisztában vannak azzal, ha irányítjuk a döntéseiket, és a zsebpénz nyújtotta önállóság-érzés gyorsan elillan.
Természetesen előre szögezzük le, hogy mi az, amire nem költheti a pénzét (például életkorához nem illő szórakozásokra, termékekre), ezt leszámítva azonban adjunk szabad kezet a költekezéséhez.
Nagy valószínűséggel többször is hibázni fog, azonban bármilyen nehéz megállni, ne akarjuk minden áron jobb belátásra bírni, netán megtiltani számára a vásárlást. Rendkívül fontos ugyanis az önállóság megtapasztalása – csak ennek birtokában fogja valóban komolyan venni zsebpénz-ügyeit, csak ekkor fogja tényleg a saját problémájának tartani annak beosztását.
Természetesen a pénz beosztásában, a megtakarítás módjaiban nyújtsunk segítő kezet, tanítsuk meg számára a tudatos pénzügyi tervezést. Jó szolgálatot tehet például egy füzet, amelyben vezetheti bevételeit, kiadásait. Kategóriákba sorolhatjuk a zsebpénzéből fedezett kiadásait, és előre beírhatjuk minden hétre, hogy melyik kategóriára (például étel, szórakozás, ajándék) mennyit szeretne költeni, és mennyit tud így félretenni egy nagyobb célra. Kiszámolhatjuk vele együtt, hogy mennyi idő alatt tudja összegyűjteni a vágyott termékre szükséges összeget, és mennyivel hamarabb hozzájut, ha házimunkáért vagy tanulmányi eredményért extra bevételeket is kap.
Előre beszéljük meg az elvárásokat is: mi az, amit pénz nélkül is meg kell tennie, és mi az, amit pénzösszeggel is honorálunk. Jó, ha ezek sincsenek kőbe vésve, hanem esetleg tanévhez kötjük őket: például harmadik osztályosan még plusz zsebpénzt kaphat portörlésért, de negyedikesen már elvárjuk, hogy mindez a szokásos otthoni feladatai közé tartozzon.
A házimunka területén minden olyat honorálhatunk, amelyet az elvártakon felül végez. Ez olyan is lehet, amelyre egyébként eszünkbe sem jutna a gyereket megkérni. Egy komplett szőnyegtisztítás vagy egy kerítésfestés bár alapvetően a szülő feladata, de akár tárgyalási alap is lehet. Hiszen ha mi a ház körüli munkák ideje alatt végezni tudnánk saját, pénzt hozó feladatainkat, akkor számunkra is előnyös, ha gyermekünknek kiadjuk az ilyen feladatokat kisebb bevételekért. Ő pedig szabadon eldöntheti, vállalja-e a felkínált összegért cserébe a munkát, vagy sem.
Fontos kiemelni, hogy ha túl sok zsebpénzt adunk, azzal nem tanítjuk meg munkájának az értékére. Ilyenkor nincs, ami motiválja egy-egy ilyen feladat elvégzésére vagy iskolai dicséretre, jó érdemjegyre, amelyért extra bevételre számíthatna. Holmijainak megbecsülése, a pénz értékének felmérése is csorbát szenved, így mindenképpen fontos, hogy ne vigyük túlzásba a zsebpénz mértékét: havonta néhány ezer forint bőven elegendő, de lehetőségeinktől függően pár száz forint is éppúgy megfelel a célnak.
Hiszen a célunk nem az, hogy a gyermek minél több dologra tegyen szert. A zsebpénz tudatos pénzügyi nevelésnek az eszköze. Gyermekünk a kapott összegek fényében fogja meghatározni a vágyait és az azok beteljesüléséhez szükséges időt. A lényeg a technika: a helyes gazdálkodás, a tudatos pénzügyi tervezés tapasztalati úton való elsajátítása.
Zsebpénz 14 év felett
14 éves kor felett már nagyot változik a zsebpénz kérdésköre, hiszen gyermekünk gondolkodása is érettebb, és élethelyzete is egészen más. A legtöbben már a lakóhelyüktől távolabbi, esetleg más városban lévő iskolában töltik a mindennapjaikat.
Havonta 5–10.000 forint már szükséges lehet a távolság miatt, és egy saját bankkártya birtoklására is lehetőség van. Ez a szülők számára is biztonságot jelent, hiszen bármikor előfordulhat olyan helyzet – legyen az csupán egy cipőtalp-leválás –, amikor hirtelen szükség van egy nagyobb összegre, és nincs mód arra, hogy hazaugorjon készpénzért.
14 éves kortól már nyitható – legtöbb esetben díjmentesen – a gyermek számára saját bankszámla, amelyhez bankkártya is tartozik. A gyermek ugyanúgy megkapja a számlakivonatokat, sms-eket, akár a felnőttek, így pontos képet kap kiadásairól, nyomon tudja követni megtakarítása alakulását. Ez mindenképpen nagyon jó lehetőség arra, hogy növeljük pénzügyi tudatosságát, az önálló gazdálkodás felelősségteljes érzését.
Még hatékonyabb pénzügyi nevelést tesznek lehetővé a megtakarítási betétszámlák, amelyeken a gyermek úgy gyűjtheti a pénzét, hogy közben bármikor hozzáférhet, ám a bankok különböző módokon ösztönzik a számlán lévő összeg gyarapítását.
A kamatokat akár havonta jóváírják, és prémium kamatot kínálnak, ha gyermekünk havi rendszerességgel fizet be például a zsebpénzéből egy adott összeget a megtakarítási számlára, és csak minimálisan vagy egyáltalán nem nyúl a megtakarításához. Van olyan betétszámla is, ahol online tervezőprogram segítségével gyermekünk beállíthatja magának a céljait, a tervezett megtakarításokat, azoknak a célokra fordított arányait és határidejüket.
Meddig adjunk zsebpénzt?
Természetesen amíg gyermekünknek nincs megfelelő, az önálló élethez elegendő keresete, addig szülői támogatásra szorul. Diákmunkát 16 éves kortól, illetve szünidőben szülői engedéllyel már 15 éves kortól is vállalhatnak a gyerekek, ez az összeg azonban még leginkább a zsebpénzt gyarapítja.
A középiskola elvégzése után még a legtöbb fiatalnak szüksége van a szülők anyagi segítségére, az egyetemi évek alatt a lakhatási és megélhetési költségeket csak kevesen tudják önállóan állni. Ekkor a zsebpénz jellege már átalakul, és a havi, bizony jelentős kiadások fedezését segíti a szülők által adott pénz.
A család anyagi lehetőségeitől függően támogathatja a fiatal, kereső felnőtteket is, hiszen az első lakás megteremtése nagy kihívást jelent, miközben a magasabb jövedelmet biztosító munkatapasztalatot évekbe kerül megszerezni.
Ám ha kellő pénzügyi tudatossággal vérteztük fel gyermekünket, netán mi magunk is gondoskodtunk az életkezdéséhez szükséges megtakarításról, akkor nagy eséllyel már az első munkahely biztosítja segítségünk nélkül is az anyagi gondoktól mentes megélhetést.
Mire tanít meg a zsebpénz?
Láthattuk hát, hogy a zsebpénz számos olyan ismeretre tanítja meg gyermekünket, amelyeket igazán csak tapasztalati úton lehet elsajátítani. Ezek az ismeretek pedig létfontosságúak jövője szempontjából, hiszen ha be tudja osztani a pénzét, képes a megtakarításra és a tudatos pénzügyi döntésekre, akkor felnőtt élete anyagi biztonságban telik.
A zsebpénz által gyermekünk már kicsi korától tanulja a helyes gazdálkodás módjait – ennek előnyei szerteágazóak, amelyek közül talán a legfontosabbak a következők:
- Megismerik a takarékoskodás fontosságát, a pénz értékét és jelentőségét;
- Megtanulnak kitartóan küzdeni egy-egy cél érdekében;
- Megtanulják felmérni valós szükségleteiket, megértik a felesleges holmik iránti kiadások értelmetlenségét;
- Felismerik, hogy a döntéseiknek olykor kellemetlen következményei vannak, tanulnak elkövetett hibáikból;
- Nagy lépéseket tesznek a felelősségvállalás és az önállóság terén;
- Elsajátítják a lemondás képességét;
- Megismerik a pénz beosztásának praktikáit;
- Önbecsülésük, önbizalmuk nagyot fejlődik azáltal, hogy képessé válnak a pénz helyes kezelésére.
Rendkívül fontos tudást adhatunk tehát kezükbe, amelyben a pénzintézetek is segítségünkre vannak, hiszen az ifjúsági bankszámla és a gyermek-megtakarítási számla számos módon hozzájárul gyermekeink pénzügyi tudatosságának fejlesztéséhez. Mi magunk is fordulhatunk szakemberekhez is, akik díjmentes tanácsadással állnak rendelkezésünkre, legyen szó akár a gyermekünk számára legalkalmasabb pénzügyi termékek kiválasztásáról, akár saját megtakarításunkról, amellyel támogathatjuk gyermekünk önálló életkezdését.
Kérjen ingyenes megtakarítási tanácsadást és tudja meg, hogy Önnek személyre szabottan melyik a legjobb megoldás!
