Legutóbb frissítve: 2023. december 27.
Sok szülőnek óriási fejtörést okoz, miként vezesse be csemetéjét a pénzügyek világába. Cikkünkben adunk néhány ötletet ahhoz, hogyan beszéljünk a gyerekeknek a pénzről, miképp mutassunk példát és hogyan nevelhetjük őket megtakarításra, játékos formában.

Szülőként természetes, hogy a legjobbat akarjuk gyermekeinknek az élet minden területén, beleértve természetesen az anyagiakat is. Ezt leginkább úgy érhetjük el, hogyha már kicsi kortól kezdve bevezetjük a gyereket a pénzügyek világába, és nagy hangsúlyt fektetünk a megtakarításra való nevelésre. 

A megfelelő eszközök megismerése a szülői példamutatással, a gyerek korának és érettségi szintjének figyelembevételével történhet meg a leghatékonyabban.

Mindez azonban nem egyszerű, hiszen legtöbb esetben nekünk, szülőknek is van még mit tanulni a pénzügyek terén.

Hogyan nevelhetjük tehát gyermekeinket pénzügyi tudatosságra? Szülőként hogyan mutassunk példát nekik? Milyen módszerekkel taníthatjuk meg a gyermekünket arra, miképp kell bánni a pénzzel, hogy felnőtt életében ne legyenek anyagi problémái? Cikkünkben ezekhez a kérdésekhez adunk néhány hasznos tippet!

Miért fontos a gyerekek nevelése pénzügyi téren?

Minden szülőnek az a célja, hogy gyermekének biztos jövőt teremtsen, és ha eljön az idő, akkor felkészülve engedje útjára a nagybetűs életbe. Ha rendelkezik a kellő tudással, akkor felnőttként nem esik majd bele az első pénzügyi csapdába, például átverésbe vagy egy meggondolatlanul felvett hitelbe. Így nem kell attól tartanunk, hogy adóságokkal kezdi az életét, hanem bízhatunk abban, hogy stabil anyagi hátteret teremt majd magának. 

A pénzügyi tudatosságot azonban nem lehet egyik napról a másikra megtanulni, így célszerű, ha már óvodás kortól kezdve, eleinte csak tét nélkül, játékos formában vezetjük be gyermekünket a pénz világába. Ezen a szinten még a rossz döntések esetében sem kell következményektől tartani, így a gyermek biztonságosan, szülői segítséggel sajátíthatja el a pénzügyi tudás alapjait. Ahogy pedig egyre idősebbé és érettebbé válik, annál komolyabbra fordíthatjuk a megtakarításra való nevelést.

A pénzügyi nevelést érdemes már gyermekünk óvodás korában elkezdeni.

Érdemes már óvodás korban játékos formában elkezdeni bevezetni gyermekünket a pénzügyek világába.

A gyerekeket általában minden érdekli, ami a környezetükben zajlik, így a legtöbbjük magától elkezd kíváncsiskodni a pénz iránt. Szülőként pedig akkor tesszük a legjobbat, ha a gyermek korának megfelelően, őszintén válaszolunk a kérdéseire. Ezen felül játszhatunk együtt különböző pénzügyi fejlesztő játékokat, illetve több olyan okostelefonra vagy tabletre letölthető alkalmazás is létezik, ami segít megismerkedni a kicsiknek a pénz világával. 

Az első lépés, hogy fokozatosan megértessük a gyermekekkel az alapvető pénzügyi fogalmakat. Egy kisiskolásnak még nyilván ne tartsunk gyorstalpalót a kamatos kamatról, de egyszerű szavakkal körülírva már neki is el tudjuk magyarázni, hogy mit jelent például a hitel, az adósság, vagy a megtakarítás. 

Ha rendszeresen és átgondoltan foglalkozunk a témával, azzal elősegítjük, hogy a gyerek megértse és alkalmazza a pénzügyekkel való bánás alapvető mozzanatait, később pedig e téren is önállóan tudjon majd boldogulni a felnőtt életben. 

Hogyan kezdjük el a gyerekek pénzügyi oktatását?

Mivel minden szülő és gyermek külön egyéniség, így nincs egységes protokoll a gyerekek pénzügyi nevelésére, mindenkinek a saját újtát kell megtalálnia. 

Ami azonban közös, hogy a gyermekek sokkal szívesebben tanulnak vidám, játékos formában, így az iskolai tanórákra hajazó száraz, egyhangú okítás helyett válasszuk inkább a jóval szórakoztatóbb, interaktívabb módszereket. Így a gyerek sem fogja tehernek vagy kényszerű kötelességnek érezni, hogy foglalkoznia kell a pénzzel, és valószínűleg sokkal nyitottabbá válik a téma iránt.

Személyes példamutatás, tabuk nélkül

A gyerekek többsége mindenben igyekszik utánozni a szüleit, ezért a legalapvetőbb tanítás az, ha hagyjuk, hogy megfigyeljék és lemásolják a szokásainkat.

Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy nem csak a jó, hanem a rossz példát is elsajátítják, ezért már csak a gyermekeink érdekében is ügyeljünk arra, hogy tudatosan kezeljük a saját pénzügyeinket. Hiszen ha a gyerek például azt látja, hogy a fizetés utáni napokban két kézzel szórjuk a pénzt, a hónap végén pedig még az alapvető élelmiszereken is spórolunk, akkor ez a magatartás fog majd benne is rögzülni.

Tehát az első lépése a gyermekek pénzügyi tudatosságra nevelésének az, hogy mi magunk is kellő átgondoltsággal kezeljük a pénzügyeinket. 

Második lépés az alcímben is említett példamutatás. Ennek pedig legfontosabb építőköve az, hogy nyíltan beszélünk a gyerekek előtt a pénzügyekről.

Mi az, amiről érdemes beszélni?

Szülőként könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy titkoljuk a gyerekek előtt a család anyagi helyzetét.

Szakértők szerint nem célravezető a “túl kicsi vagy ehhez” hozzáállás, vagyis az, ha azért nem beszélünk a pénzügyekről a gyereknek, mert nem tartjuk elég érettnek hozzá. Valóban nem úgy kell felvezetni a témát, mintha egy felnőttel társalognánk, de a saját szintjén szinte mindent el lehet magyarázni neki.

Őszintén az anyagi helyzetünkről

Bár sokan nem szeretnek erről beszélni, érdemes tisztázni a gyerekekkel a család anyagi helyzetét. Fontos, hogy beszéljünk arról, mekkora keret áll rendelkezésre a család számára a hétköznapok finanszírozására.

Kényes kérdést jelent, hogy megosszuk-e a gyerekekkel a fizetésünk összegét. Egyrészt a gyerek jó, ha tisztában van vele, hogy mekkora összegből kell gazdálkodnunk havonta, és hogy ebbe a keretbe mi fér bele, másrészt viszont a legtöbb ember nem szereti megosztani a nagyvilággal, hogy mennyit keres, és félő, hogy a gyerek kikotyogja ezt az információt például az iskolatársainak. 

Ennek ellenére érdemes beavatni a gyereket az anyagiak ezen szegmensébe is, ugyanakkor hívjuk fel a figyelmét arra, hogy az elhangzottak maradjanak családon belül. Biztosítsuk arról, hogy azért osztottuk meg vele a fizetésünk összegét, mert megbízunk benne, és szeretnénk, ha ezzel nem élne vissza. Ahogy a ránk bízott titkait mi sem adjuk tovább, úgy kérjük meg, hogy ő se osszon meg másokkal bizalmas információkat a család anyagi helyzetéről. 

Amennyire csak lehet, vonjuk be a gyereket a család pénzügyeibe, ha pedig kérdez, szakítsunk időt arra, hogy türelmesen, érthetően válaszoljunk a kérdéseire. Egy kisiskolás gyereket, aki már ismeri a számokat, nyugodtan bevonhatunk a bevásárlás megtervezésébe, elmagyarázva neki, hogy egy adott termék miért számít olcsónak vagy épp drágának. 

Érdemes megértetni vele azt is, hogyha valamire nincsen keret

A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy a pénz nem terem csak úgy magától, és nem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségben, hanem egy adott összegből lehet csak gazdálkodni. 

Mindezt jobban tudjuk szemléltetni, ha készpénzt használunk. Míg a bankszámla internetes felületén csak néhány számjegy szerepel, addig egy köteg papírpénzt szét tudunk válogatni aszerint, hogy mire mennyit szándékozunk költeni. Így a gyerek is jobban megérti, hogy a pénz nem egy kiapadhatatlan forrásból jön, hanem annyiból kell fedezni minden kiadást, amennyi most épp ott hever előtte az asztalon. 

Természetes, hogy mindent szeretnénk megadni gyermekünknek, amire csak vágyik, de ha éppen egyik-másik kívánságát nem tudjuk finanszírozni, akkor ezt érdemes vele is őszintén megbeszélni. Elmagyarázhatjuk neki, hogy ebben a hónapban kevesebb volt a fizetésünk, vagy drága volt az autó javítása, emiatt most bizonyos dolgokat nem tudunk megvenni.

Bevonhatjuk a családunkat érintő fontosabb pénzügyi kérdésekbe is

Ha például lakáshitelt vettünk fel, megbeszélhetjük vele azt is, hogy mindez mivel jár. Lehet, hogy jövőre nem megyünk el külföldre nyaralni, viszont lett egy szép nagy szobája, ami végeredményben sokkal többet ér.

Felvázolhatjuk azt is, hogy a hitel egy olyan nagyobb pénzösszeg, amit csak kölcsönbe kaptunk. Ahogy neki is vissza kell adnia a barátaitól kölcsönkért játékokat, úgy apró részletekben nekünk is kötelességünk visszafizetni a pénzt a banknak. Ezt nyomatékosíthatjuk különféle szerepjátékokkal (pl. banki ügyintéző-ügyfél, ingatlanos-vevő), hogy az elhangzottak minél jobban rögzüljenek.

Mutassuk meg, mi hogyan teszünk félre

Ha elméletben már bevezettük a gyereket a megtakarítás alapjaiba, akkor itt az ideje, hogy a saját példánkon keresztül megmutassuk, hogyan is működik mindez a gyakorlatban. Üljünk le a gyerekkel, számoljuk össze a havi bevételeinket, és mutassuk meg, hogy ebből mennyit és hogyan teszünk félre.

A kicsiknél ezt könnyebb készpénzzel szemléltetni: “ezeket a bankjegyeket most kiszedem a pénztárcámból és elteszem ebbe a kis dobozba, így biztosan nem költöm el”. A nagyobbaknak pedig beszélhetünk az egyéb megtakarítási módszerekről is.

Magyarázzuk el a gyereknek, hogy a havi megtakarítás összegét úgy kell meghatározni, hogy mellette maradjon elég pénzünk a szükséges kiadások (számlák, bevásárlás) fedezésére, ám minél nagyobb összegekkel gyarapítjuk a megtakarításunkat, annál előbb gyűlik össze a pénz a kiszemelt célokra. Ennek érdekében pedig néha le kell mondani olyan dolgokról, melyeket szeretnénk ugyan, de nem feltétlenül szükségesek.

Tanítsuk meg különbséget tenni a szükséges kiadás és a pazarlás között

A megtakarításra való nevelés azt is magába foglalja, hogy rávezessük a gyereket arra, hogyan tudja eldönteni, hogy melyek a valóban fontos kiadások. Például új cipőre mindenképp szüksége van, ha a régit kinőtte, de a tavaly vásárolt, teljesen jó állapotú iskolatáskát nem kell lecserélni csak azért, mert idén egy másik jobban megtetszett neki.

Tegyük világossá számára, hogy a felesleges költésekkel csak pazaroljuk a pénzünket, holott az erre áldozott összegeket sokkal hasznosabb dolgokra is lehetne fordítani. Nem kell mindent azonnal megvenni, ami megtetszik, még akkor sem, ha épp van rá pénzünk.

Ha legközelebb a gyerek kiszemel magának valamit (például egy játékot vagy valamilyen elektromos kütyüt), akkor ne vásároljuk meg neki rögtön, hanem kérjük meg rá, hogy gondolja végig, tényleg szüksége van-e rá.

A képen egy anyát láthatunk a fiával cipőt vásárolni.

Tanítsuk meg gyermekünket a szükségletek és vágyak közötti különbségre. Tudatosítsuk benne, hogy ha olyan dolgokat vásárolunk, amikre nincs is igazán szükségünk, azzal csak pazaroljuk a pénzünket.

Természetesen arra is világítsunk rá, hogy akadnak olyan dolgok, amire muszáj költeni, akár szeretnénk, akár nem: ilyenek például a ruhaneműk és az iskolai tanszerek. Persze itt lehet tudatosan vásárolni, ha nem mindenből a legdrágábbat vesszük.

Adjuk a kezébe lehetőséget: a gyerek saját pénzügyeinek alakítása

Minden elméletben elsajátított tudásra igaz, hogy akkor tud a leginkább rögzülni és hasznosulni, ha a tanultakat a gyakorlatba is átültetjük. Ez alól pedig természetesen a pénzügyek sem kivételek.

A példamutatáson túl ezért fontos, hogy a gyereknek arra is biztosítsunk lehetőséget, hogy (némi segítséggel természetesen) saját maga menedzselje a pénzügyeit, és játékos módon, “élesben” is kipróbálhassa azt, amit tanítottunk neki.
Ehhez érdemes megismertetni csemeténkkel a pénzzel való bánás négy komponensét:

  • a munkát,
  • az adakozást,
  • a megtakarítást,
  • és a költést. 

Tegyük lehetővé, hogy a gyakorlatban is használja tudását!
Ha van rá anyagi keretünk, érdemes zsebpénzt adni a gyereknek, amivel kedve szerint rendelkezhet. Fontos azonban, hogy legyünk következetesek e téren. Ha a gyerek hamar elköltötte és újból pénzt kér, akkor világosítsuk fel, hogy a való életben ez nem ilyen egyszerűen működik, ezért fontos, hogy megtanulja beosztani a pénzét. Ha viszont elkezdett félretenni valamire, akkor dicsérjük meg, amiért rájött, mennyire fontos a megtakarítás.

A pénz értékének megtanítása: a munka

A gyerekek pénzügyi nevelésének egyik leglényegesebb alappillére az, hogy rávilágítsunk: a pénz senkinek sem jár alanyi jogon, hanem bizony meg kell dolgozni érte. A játékait, ruháit, a családi nyaralást mind csak azért tudjuk finanszírozni, mert van egy munkahelyünk, ahol az elvégzett munkáért cserébe fizetést kapunk.

Vezessük rá a gyereket a “mindenért tenni kell” elv fontosságára. Ehhez kiváló módszer az, ha az otthon elvégzett feladatokért cserébe zsebpénzzel jutalmazzuk. A fizetséget a munka nehézségéhez és rá szánt időhöz mérten szabjuk meg. Például az olyan rövid és gyors feladatokért, mint a szemét levitele, vagy a szennyes ruhaneműk összegyűjtése kevesebb pénz jár, mint mondjuk az egész lakás felpororszívózásáért vagy a szobájában való komplett rendrakásért.

Ezzel a megközelítéssel ráadásul két legyet ütünk egy csapásra: a gyereket nem csak arra neveljük, hogy a házimunkából a család minden tagjának egyaránt ki kell vennie a részét, hanem arra is, hogy a pénz nem hullik csak úgy az ölünkbe, hanem tenni kell érte.

Biztosan lesznek majd olyan alkalmak, amikor a gyerek megpróbálja magát kihúzni a feladatok alól, mert épp nincs kedve hozzá vagy inkább a barátaival menne játszani. Ilyenkor ne szidjuk vagy büntessük meg, inkább tudatosítsuk benne, hogy ha nem végzi el, amire kérjük, akkor természetesen nem jár a zsebpénz sem. Akinek pedig nincs pénze, az nem tud édességet venni a boltban, vagy elmenni fagyizni a pajtásaival.

Persze a gyerek érvelhet azzal, hogy így is van pénze, mert a múltkori segítségért kapott összeget félretette. Ilyenkor dicsérjük meg, ugyanakkor világítsunk rá, hogy a megtakarított pénzt is gyarapítani kell, mert ha mindig csak költünk belőle és sosem teszünk hozzá, akkor előbb-utóbb kiürül a persely.

A gyerek korához mért nehézségű otthoni feladatokkal már egészen korán rávezethetjük a munka fontosságára és a pénz értékére. Az óvodásoknál jutalmazzuk pár forinttal, ha például elpakolják a játékaikat a helyükre, besegítenek a ruhák teregetésébe, a tiszta ruhák összehajtogatásába, asztal megterítésébe, és így tovább.

Az iskolás gyermekek már önállóan is sok feladatot képesek elvégezni, például elküldhetjük őket a közeli kisboltba, levihetik a kutyát sétálni, megfőzhetnek egyszerűbb ételeket, lemoshatják az autót, de rájuk bízhatjuk a portörlést, porszívózást, felmosást, illetve a saját szobájuk rendben tartását is.

Ha van rá lehetőség, akkor az otthoni házimunkán kívül másoknak is “dolgozhat” némi zsebpénzért cserébe: például bevásárolhat a közelben lakó idős néninek, ellapátolhatja a szomszéd ház előtti járdáról is a havat, vagy leseperheti a faleveleket. Ezeket azonban soha ne kényszerítsük rá a gyerekre, csupán tegyük világossá számára, hogy a több munkáért több fizetség is jár, így elérhetjük, hogy önszántából vállalja a plusz feladatokat.

Ha a gyermek betöltötte a 15. életévét, akkor az otthoni és az ismerősöknek végzett munka mellett már hivatalosan is vállalhat diákmunkát a szünidő alatt. Ez egy újabb fontos lépcsőfok lesz a munka és a pénz világával való megismerkedésben, ráadásul itt már olyan, korábban nem tapasztalt dolgok is megjelennek, mint a kötelező munkaidő vagy a szabadság.

Tervezzünk közösen költségvetést!

Ha gyermekünk perselyében már szépen gyűlnek a forintok, akkor továbbléphetünk a megtakarításra való nevelés következő fázisára: azaz a kiadások megtervezésére. Üljünk le a gyerekkel, és beszéljük át, hogy mire szeretné elkölteni a megkeresett pénzét.

Természetesen nem csak egy célt lehet kitűzni, sőt: érdemes elkülöníteni az egyes kiadásokra szánt összegeket külön borítékokba, dobozkákba vagy befőttes üvegekbe. Ezzel a gyerek megtanulja a pénz beosztását és azt, hogy a pénz kezelésének több módja is létezik. A pénzügyekkel való bánásmód elsajátításába ugyanis az is beletartozik, hogy meghatározzuk, a bevételeinket mely arányban mire költjük. Kiindulásként az alábbi három célt javasoljuk:

Adományozás

Bár felnőttként ez később háttérbe szorulhat, az adományozás elsősorban az erkölcsi nevelés része. Jó, ha a gyerek tisztában van azzal, mit jelent jótékony célra pénzt adni. Ezt olyan egyszerű módszerekkel is szemléltethetjük, mint például aprópénz bedobása egy utcazenésznek, ahol a gyerek rögtön látja, kihez kerül az adományozott összeg. Ugyanakkor beszélhetünk neki arról is, hogy léteznek olyan szervezetek, akik a rászorulókat támogatják, és rajtuk keresztül ő is tud segíteni.

Ha például szereti az állatokat, akkor a zsebpénzéből felajánlhat egy tetszőleges összeget egy menhely számára, illetve a saját költségén vásárolhat kutya-vagy macskaeledelt, amit közösen elviszünk a legközelebbi állatotthonba. Ezáltal megtapasztalhatja, hogy adakozni nemes dolog, és az ilyesféle jótékony cselekedet mindig megtérül. Nem véletlenül szerepel számos gyerekmesében a “jó tett helyébe jót várj” mondás.

Megtakarítás

Bizonyára gyermekünk is vágyik olyan dolgokra, amelyek többe kerülnek annál, mint a megtakarításai. Ez lehet akár egy új bicikli, egy számítógépes játék, vagy egy saját táblagép. Tudatosítsuk benne, hogy az ilyen célokat úgy lehet megvalósítani, ha nem költjük el az összes pénzünket, hanem egy részét mindig félretesszük.

Ez gyakran lemondásokkal jár, ami nem kellemes, de mindig azt kell nézni, hogy a végső célunkat minél hamarabb megvalósítassuk. A gyerek szintjén ez azt jelenti, hogyha nem vesz magának minden nap édességet, hanem pénzét félreteszi, akkor a megtakarítása sokkal gyorsabban gyarapszik majd, és hamarabb megveheti a vágyott tárgyat.

A megtakarított pénzt gyűjtsük egy perselybe; célszerű olyat használni, amiből csak úgy lehet kivenni a pénzt, ha összetörjük vagy szétvágjuk, így a gyerek számára kisebb a kísértés, hisz nem tud “csak egy fagyira valót” kiszedni belőle. 

Készítsünk pénzügyi tervet közösen!

A zsebpénz malacperselybe való gyűjtögetésével megtaníthatjuk neki a megtakarítás értelmét.

Amint pedig összegyűlt a szükséges összeg, valóban vásároljuk meg a kiszemelt holmit, hogy a gyerek a gyakorlatban is ráérezzen, végső soron miért érdemes takarékoskodni a pénzzel. A lemondások során tapasztalt kellemetlen érzés ugyanis azonnal feledésbe merül, amint végre beteljesült az álma, és a gyakorlatban is látja majd az előnyét annak, hogy okosan bánt a pénzével.

Költés

Talán ez a komponens igényli a legtöbb gyakorlást, hiszen még felnőttként sem mindig egyszerű eldönteni, hogy mire kell vagy érdemes költeni, és mi az, ami nem szükséges, vagy ráér később is megvásárolni. Kérdezzük meg a gyereket, hogy milyen kisebb és nagyobb dolgokat szeretne megvenni a zsebpénzéből, majd rangsoroljuk őket.

Hogy ez átláthatóbb legyen, fogjunk egy papírlapot, és készítsünk 3 oszlopot: az elsőbe kerüljenek azok a dolgok, amiket a gyerek mindenképp meg akar vásárolni a közeljövőben. A második oszlopba a szükséges, de halasztható dolgok kerüljenek, a harmadikba pedig azok, amelyekre felesleges volna pénzt áldozni, és a rájuk szánt összeget hasznosabb dolgokra is el lehet költeni.

A csoportosítást elsősorban ne mi végezzük, hanem bízzuk a gyerekre, de azért beszéljük át vele, hogy az egyes tételek biztosan a jó oszlopba kerültek-e. Például lehet, hogy sokkal hasznosabb volna számára, ha inkább a könyvet venné meg a listájáról, mint egy újabb játékfigurát, amiből már így is több tucat van a szobájában. Persze ne kényszerítsük rá túlzottan az akaratunkat a gyerekre, engedjük, hogy eldöntse, mi a fontosabb számára.

Hagyjuk, hogy hibázzon! Ha utólag jön rá, hogy az elköltött pénzből mégis inkább mást kellett volna megvásárolnia, az tanulságos lecke lesz a számára. 

A közös bevásárlás is nagyszerű módja a gyerekek pénzügyi nevelésének, hiszen így is gyakorolható a pénz mindennapi használata. Írjuk meg együtt a bevásárlólistát, majd a boltban szedjük össze a rajta szereplő tételeket. Közben figyeljünk arra is, mi mennyibe kerül. 

A vásárláshoz a gyerek hozzon magával egy tetszőleges összeget a zsebpénze költésre szánt részéből, majd biztassuk arra, hogy ebből vegyen magának amit szeretne, de próbálja meg minél tudatosabban elkölteni, közben pedig ügyeljen arra is, hogy ne fusson ki a “keretből”. Amennyiben sikerrel teljesíti a feladatot, ne maradjon el a dicséret. 

Felső tagozatos gyermekeknél, akik már ismerik a százalékszámítás módszerét, érdemes meghatározni, hogy a zsebpénze hány százalékát költheti el, és mennyit szánjon a megtakarítása gyarapítására, illetve adományozására. A költőpénzt pedig tovább bonthatjuk olyasmikre mint szórakozás, édesség, játékok, hobbival kapcsolatos kiadások stb. Ezek alapján a gyerek kiszámolhatja az egyes célokra szánt konkrét összegeket, így rögtön kiderül számára, hogy jelenleg mi fér bele a költségvetésébe.

Az iskolában tanultakat így a gyakorlatban is alkalmazhatja és sokkal jobban megértheti az összefüggéseket.

Szülőként mit tehetünk mindezért?

A pénzügyi tudatosság elsajátításához ugyan sosincs késő, mégis érdemes már egészen kisgyermekkortól elkezdeni.

Az alapokba már óvodás korban is be tudjuk vezetni a gyereket, majd ahogy cseperedik, egyre több mindent mutathatunk meg neki a pénz világából. Az ily módon nevelt gyerekek a későbbiekben könnyebben teremtik meg maguknak és családjuknak a biztos anyagi hátteret, és kisebb az esély arra, hogy adósságspirálba kerüljenek.

Mindez viszont csak akkor lehetséges, ha a szülők is megfelelően tudnak bánni a pénzzel. A nevelés ugyanis a példamutatásnál kezdődik, így a gyerek szempontjából is az a legkedvezőbb, ha a szülők saját cselekedeteiken keresztül mutatják meg, mit jelent pénzügyi téren tudatosnak lenni a mindennapokban, és miért lényeges, hogy ne csak elköltsük, hanem félre is tegyünk a pénzükből.

Ez utóbbinál lehetőségként felmerülhet egy gyermekcélú megtakarítás elindítása, hogy a a félretett pénzzel ne csak jó példát mutassunk, hanem az így összegyűjtött összeg is gyermekünk javát szolgálja majd.

Szeretne félretenni gyermeke életkezdésére?

Kérjen ingyenes megtakarítási tanácsadást és tudja meg, hogy Önnek személyre szabottan melyik a legjobb megoldás!

Ismerje meg a lehetőségeit